Hungarikum klub

A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület 2011-ben alakult, 2012. január 10-től önálló jogi személy Ukrajnában, tevékenysége az egész Kárpátaljára kiterjed. 2012-ben elkészítette a Kárpátaljai Értéktárat.

Kárpátalján a hagyományápolás, az értékfeltáró munka a 24. órában van. Számos hagyomány feledésbe merült, a településeken már csak egy-két idős ember van, aki hagyományos munkatevékenységet folytat és az értékük nagyon csekély a fiatalok szemében. A politikai és oktatási érdekképviselet hálózata jól kiépített, de a folyamatos küzdelem az megmaradásért/fennmaradásért (hol anyagi okok miatt, hol a magyar gyerekek tömeges ukrán iskolába íratása miatt) a hagyományok ápolása, értékeink újbóli felfedezése, átörökítése csak egy-egy nyári táborozás alkalmával valósul meg, ami természetesen jó, de nem elég. A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület megalakulása azáltal nyer értelmet, hogy e feladatot felvállalja, és tevékenységét eköré szervezi, nem egy települést, hanem az egész kárpátaljai magyarságot képviselve. Ezért kezdte el az értékfeltáró munkát, és készítette el a Kárpátaljai Értéktárat, mely munka során elkészültek a települési és járási értéktárak is, de helyi Értéktár Bizottságok nem alakultak, és azok alakítását nem is tervezzük, hanem egy Kárpátaljai Értéktár Bizottság alakult, melynek tagja a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, és számos szakterület elismert kárpátaljai képviselője, a néprajztól a turizmusig.

Alapszabály módosítással szeretnénk Hungarikum Klubokat szervezni, szám szerint ötöt. Kárpátalja négy magyarok által legsűrűbben lakott járásában (Beregszászi, Nagyszőlősi, Ungvári, Munkácsi) egyet-egyet és a Felső-Tisza-vidéken egyet, ahol a magyarok szórványban élnek. A Klubok az adott járásban lévő magyarok lakta településeken fejtenék ki tevékenységüket: a beregszászi járásban 36, a nagyszőlősi járásban 23, az ungvári járásban 23 és a munkácsi járásban 7 településen, a Felső-Tisza-vidéken leginkább Visk, Técső, Huszt, Aknaszlatina, Körösmező, Gyertyánliget településeken.

A Hungarikum Klubok tevékenységének megszervezését és koordinálását a Népfőiskolán belül Kész Barnabás végezné, aki történelem- és néprajztanár, erős nemzeti elkötelezettséggel a magyar ügy iránt. Tagja a Kárpátaljai Értéktár Bizottságnak.

A hungarikum klubok járásonként egy-egy kiemelt helyi érték körül jönnének létre, melyekről a klubot is elnevezhetnénk, de emellett természetesen más helyi értékek védelmét is felvállalják majd. Ezek a következők lennének:

• Ungvári járás: "Unikális Nagydobrony" (A településre számos ok miatt esett a választás: nyelvsziget, színes viselet, máig élő népszokások stb.);
• Munkácsi járás: "Kenderesi kilátó" (a munkácsi vár a turullal "túl nagy falat" e célból, ezért esett választásunk a Feszti-körkép megfestésének helyszínén a közelmúltban felállított emlékhelyre.);
• Beregszászi járás: "Beregi szőttes"(Kárpátalja "legmagyarabb" járásában rengeteg érték közül magaslik ki e háziipari és népművészeti termék.);
• Nagyszőlősi járás: "Salánki hordó" (A hagyományos bodnármesterségen kívül az ugocsai értékek között természetesen foglalkozunk majd a salánki hímesekkel, a paládi kapuval, a hagyományos betlehemes játékkal, a tiszaháti skanzennal, a tiszabökényi Árpád-kori ref. templommal, a tiszaújlaki Turullal stb.);
• Felső-Tisza-vidék: "Erődtemplomok" (Ebbe bele tartoznak a huszti, viski és a többi templom védelmi jellege, a tájra jellemző zsindelytetőzet, a fehérre meszelt falak alatt feltárt középkori freskók, a festett mennyezetkazetták stb.).

A klub a következő programok megvalósítását tervezi:

Vidékünkön a magyar fiatalság nemzeti identitástudata igen nagy veszélyben van. Ennek okai többek között az anyanyelvi oktatás nehézségeivel, az állam részéről tapasztalható asszimilációs törekvésekkel magyarázható. Az iskolában csak fakultatív alapon tanítják minimális óraszámban a magyar nép történetét (a Kárpát-medence földrajzát, magyar népismeretet pedig egyáltalán nem), de sok szülő eleve ukrán iskolába adja gyerekét, hogy "jobban boldoguljon". Magyar nyelvű szakiskolák híján, az idősebb mesteremberek kihalásával kihalnak a hagyományos kézműves mesterségek is. Éppen ezért szeretnénk beindítani a vidék magyar iskoláira támaszkodva, együttműködve a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséggel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Közösséggel, a Salánki íjászkörrel és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával, egy olyan programsorozatot, amelynek keretén belül megismertetnénk a vidék fiatalságát nemzeti történelmükkel, a vidék történelmi és kulturális emlékeivel, a hagyományos mesterségekkel és népszokásokkal, nemzeti értékeivel, emellett erősítenénk magyarságtudatukat is. Ugyanakkor némi erkölcsi és anyagi támogatást, ismeretséget tudnánk biztosítani a programba bevont személyeknek: valamilyen háziipart, kézművességet bemutató idős embereknek, valamint a hagyományőrzőknek.

A program két támakörben valósulna meg:

I. Hagyományos népi mesterségek Kárpátalján

A foglalkozások kétféle módon szerveződnének:

1. Egy-egy iskola diákjait utaztatnánk ki az adott helyszínre, ahol az adott szakember bemutatná, tanítaná a hordókészítés, fafaragás, bőrdíszművesség, fazekasság, szövés, fonás, csipkeverés, csizmadia-mesterség, kovácsmesterség, kosárfonás, lekvárfőzés stb. alapjait.

2. A "mobilisabb" iparost, kézművest vinnénk ki egy-egy iskolába, aki ott foglalkozna a gyerekekkel.

A kézműves bemutatók tervezett helyszínei Nagydobrony (Ungvári és Munkácsi járás számára) és Nagybereg (a Beregszászi és Nagyszőlősi járás számára) lennének.

II. Lovas nemzet a magyar! (lovasnomád (íjász), kuruc, huszár katonai hagyományőrzés)

A foglalkozások "élő történelemórák", bemutatók formájában itt is kétféle módon valósulnának meg azzal a céllal, hogy pótoljuk a fiatalok hiányos történelmi ismereteit, kézzelfogható közelségbe hozzuk hadtörténetünk fontosabb fejezeteit (honfoglalás és kalandozások kora, magyar lovagkor, Mátyás fekete serege, végvári harcok, hajdúk, kuruckor, az 1848-as huszárok stb.) és mesterségeit (ötvösség, nemezelés stb.) - e korok bemutatásához a Salánki íjászkör már rendelkezik eszközökkel, lovakkal és két évtizedes tapasztalattal.):

1. Egy-egy iskola diákjait utaztatnánk ki terepre, vagyis a két tervezett bázis helyszínére. Az egyik ilyen bázisunk a Főiskola nagyberegi tájháza lenne, ahol már rendeztünk hasonló programokat és nyaranta a KMPSZ Mikes Kelemen Hagyományőrző Alkotótábora kerül megszervezésre, a másik bázis pedig a Salánki íjászkör 6 hektáros, magántulajdonban lévő táborhelye lenne, mely kiválóan alkalmas lovas rendezvények lebonyolítására. A bemutatókat
természetesen íjászat és lovaglás egészítené ki.

2. A hagyományőrzők utaznának ki egy-egy iskolába "élő történelemóra", bemutató céljából, itt viszont a távolabbi iskolák esetében problémát jelent a lovak szállítása.

A felvázolt programok megvalósításához szükséges költségek három részre oszthatók:

1. Az iskolások utaztatása vagy a mesterek, hagyományőrzők utaztatása;

2. Az eszközök, kellékek, nyersanyag beszerzése;

3. A szakemberek "ösztöndíja".

Ezen kívül egyszeri beruházásként égetően szükség lenne egy autentikus, 4,5-5 m átmérőjű jurta megvásárlására, amely akár a bázisokon, akár az iskolákban felállítva díszletként, bemutatósátorként, menedékként, foglalkoztatósátorként és öltözőként funkcionálna, valamint a már meglévő régi nyergeink feljavítására, átvarrására, vagyis biztonságosabbá tételére.

E programok a tanév folyamán és a tanítási szünet idején kerülnének megvalósításra. A rendezvényeket igyekeznénk valamely aktuális történelmi dátumhoz, évfordulóhoz, ünnephez is kötni.

Szürte, 2013. szeptember 27.

Molnár Eleonóra

a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület

elnöke